A produkció a szombati, törölt preview ellenére meglepően kész állapotban került színpadra. Egyetlen leállás történt csak a nyitójelenet közben, de hamarosan sikerült megoldani a technikai problémát, és a rendező, Jack O'Brien elnézést kérése után már zavartalanul folytatódott az előadás.

A történet

A történet számos meglepetést tartogat, ha egy részét már ismertük is a korábbi hírekből. Az első részhez hasonlóan itt is a flashback technikát alkalmazták az alkotók - a feketébe öltözött Madame Giry-t és Flecket, a Fantom egykori munkatársnőjét láthatjuk az egykor ragyogó Coney Island közelében. Soraikból már érezhetjük a közelgő tragédiát. A két nő visszaemlékszik az elmúlt évek történéseire, és ahogy régen a párizsi Opera fényei, itt a szórakoztató park fényei ragyognak fel, hogy felidézzék a múltat (The Coney Island Waltz).
A Fantom Madame Giry és lánya segítségével szórakoztató parkot üzemeltet Coney Islanden. Phantasma a csodák birodalma, ahol minden megtörténhet, ahol a tömegek felhőtlen szórakozásra lelnek (Heaven by the Sea). Meg Giry számára nagyon fontos, hogy a Fantom, a Mester elégedett legyen vele, hiszen a Bathing Beauty című varietészámban való fellépésén rengeteget dolgozott (Only for Him/Only for You). Ám a Fantomot nem érdekli Meg fellépése, hiszen a fényűzés, a vagyon közepette sem felejtheti egyetlen, örök szerelmét, Christine-t, aki azóta összeházasodott Raoullal és egy fiúnak, Gustave-nak adott életet. A Fantom ezúttal nem a mélyben, hanem egy, a Phantasma fölé magasodó kilátótoronyban rendezi be rejtekhelyét, melynek pazar ragyogása minden képzeletet felülmúl. Itt álmodik naphosszat szerelméről ('Til I Hear You Sing), akinek megépítette tökéletes, mechanikus mását.
A Fantom álnéven Amerikába invitálja a népszerű primadonnát, és felkéri, hogy lépjen fel csodabirodalmának színpadán. Christine igent mond, hiszen Raoul szerencsejáték-függősége miatt kevés pénzük van, bár nem tudja, ki a titokzatos megbízó.
Érkezésükkor egy bizarr mechanikus hintó és Phantasma három főkolomposa, Fleck, Gangle és Squelch fogadja őket (Are You Ready to Begin?). Raoul a hotelbe érkezésük után szinte azonnal a kocsmába siet, nemet mondva még kisfiának is, aki játszani szeretne vele. Gustave nem érti, miért ilyen hideg vele az édesapja, de Christine elmagyarázza neki, hogy a szeretetnek különböző formái vannak, és csak a szív láthatja azt, ami egy másik szívben lakozik (Look with Your Heart). Az énekesnő később észreveszi a zenedobozt, amit fia a szobában talált, és meglepődve tapasztalja, hogy a szerkezet egy ismert dallamot játszik (bár nem azt, amit a majmot formázó doboz játszott az első részben). Amint egyedül marad, az erkélyen megjelenik a Fantom, csak úgy, mint réges-rég, a tükörben. Az ijedtséget hamarosan felváltják az emlékek: a két ember közötti különös, megmagyarázhatatlan vonzalom újra feltámad és mindent elsöprő lángra lobban. Felidéződik bennük egy Párizsban töltött utolsó szenvedélyes éjszaka emléke (Beneath a Moonless Sky/Once Upon Another Time). De Christine tudja, hogy őt már Raoulhoz köti a jövője, ezért titokban tartja azt is, hogy Gustave nem Raoul, hanem a Fantom gyermeke. A Fantom többet már nem lehet az ő életének része.
Christine és Raoul sétát tesz a szigeten, ahol találkoznak Meggel és anyjával is, akik - bár látszólag nagy szeretettel köszöntik a régen látott ismerősöket - egyáltalán nincsenek elragadtatva, hogy Christine elvonja róluk és évtizedes önfeláldozó munkájukról a Fantom figyelmét (Dear Old Friend).
Gustave megkéri a Fantomot, hogy mutassa meg neki Phantasma látványosságait. A Fantom lakosztályában találkoznak, ahol a fiút elvarázsolja a sok bizarr találmány és e lángelme ijesztő-gyönyörű világa (Beautiful/The Beauty Underneath). A Fantom meglepődve tapasztalja, hogy a fiúnak különleges érzéke van a zenéhez, és gyanítani kezdi, hogy a saját fiáról van szó. Amikor viszont leveszi maszkját, Gustave megijed és elszalad tőle. A Fantom érzi, hogy a tehetséges gyermek lehet Christine-nel való szerelmének időtálló bizonyítéka, ezért úgy dönt, mindenét rá hagyja majd, és ezentúl mindent megtesz, hogy a fiú boldog legyen. Mikor Madame Giry erről értesül, tehetetlen haraggal veszi tudomásul, hogy ő és lánya évtizedes segítségéért mit sem kapnak cserébe a Fantomtól, aki egykori barátait elhanyagolva már csak Christine-ért él.

A második felvonás ez esetben is entr'acte-tal kezdődik. Raoul érzi, hogy nem tudja megadni azt a szeretet és törődést Christine-nek, amire szüksége van. Bánatában egy kocsmában tölti az estét, ahol a csaposnak önti ki szívét (Why Does She Love Me?). A Fantom azonban itt is rátalál, csendben átveszi a csapos helyét, majd meglepi Raoult. Heves szóváltás után egyezséget kötnek: ha Christine elénekli az áriát, amire a Fantom felkérte, akkor Raoul örökre lemond róla, ha viszont nem énekel, akkor a lány az ő felesége marad (Devil Take the Hindmost).
Közben Coney Islandre érkeznek a fürdőzésre, szórakozásra vágyó tömegek (Heaven by the Sea - Reprise) akik egy hatalmas hőlégballon leereszkedésére lesznek figyelmesek. Az utasok, Fleck, Gangle és Squelch itt adnak hírt az este szenzációjáról, Christine fellépéséről (Ladies...Gents!).
Először Meg lép a színpadra (Bathing Beauty), akit a Fantom ismét nem részesít figyelmében. Helyette Christine öltözőjébe megy, ahol először Raoul, utána pedig ő igyekszik meggyőzni arról, hogy kit kell választania. A lányt kísértik a múlt emlékei, és nem tudja, mitévő legyen. A függöny felgördülése előtti feszült pillanatokban mindenki Christine döntését várja (Devil Take the Hindmost -  Reprise). Mint egykor, most is választania kell, ahogy kibontakozik e szörnyű déjá vu. Végül az igaz szerelem győz mindenek felett: Christine belátja, hogy nem harcolhat a végzete ellen, és elénekli az áriát, a Fantomot választva ezzel (Love Never Dies). Raoul elfogadja a döntést, és még egyszer, utoljára hagy egy szál vörös rózsát a Kicsi Lotténak, egy üzenettel, melyben bocsánatát kéri, és reméli, hogy a Fantom valóban boldoggá tudja tenni őt.
Ám a Fantom és Christine boldogsága nem tarthat sokáig, mikor ráébrednek, hogy Meg Giry megszökött Gustave-val. Őrült hajsza kezdődik a tömegben, míg végül a mólónál találják meg a hajdani balerinát, aki a kisfiút épp a vízbe akarja taszítani. A Fantom megpróbál szót érteni vele, de Meg fegyvert fog rá. A férfi belátja, hogy nem bánt vele úgy, ahogy megérdemelte volna, és bocsánatát kéri, megöleli és szép szavakat suttog neki. De mivel még ilyenkor is Christine-é minden gondolata, Meg neve helyett véletlenül az ő nevével zárja a vigasztaló szavakat. Az elkeseredett és megbántott lány dühében meghúzza a ravaszt, és halálosan megsebesíti Christine-t.
Bár Meg megbánja tettét, az énekesnőn már nem lehet segíteni: élete szerelmének karjaiban hal meg, utolsó leheletével a Fantomra bízva fiukat. Gustave odalép apjához, és leveszi a maszkját, hogy megmutassa: elfogadja és szereti őt. Az igaz szerelem varázsa csak nagyon rövid ideig adatott meg a szerencsétlen sorsú teremtménynek, de kapott egy szerető, tehetséges fiút, aki az ő vére, és akinek szemében mindig Christine Daaét látja majd viszont.

A zene

A Love Never Dies hangulata nagyban különbözik Az Operaház Fantomja zenei anyagától, mégis számos motívumot, pár esetben egész sorokat is hallhatunk az első részből: a múlt tehát jelen van. Erre példa a zenedoboz, vagy Christine fellépés előtti pillanatai az öltözőben, ahol a múlt pillanatai kísértik. Webber mindazonáltal a műsorfüzetben is jelzi, hogy kevés kivételtől eltekintve nem akarta felhasználni az első rész zenei motívumait. Más időben, más helyen járunk, és ezt a zene is érzékelteti. Megjelenik a jazz, a raggie, sőt, a The Beauty Underneath esetében egészen rockos, modern hangzást kapunk. Az est fénypontját mindenképpen a Fantom és Christine közös jelenetei jelentették, külön kiemelnénk a Once Upon Another Time duettet. A második felvonás elején ismét egy igen hatásos entr'acte-tal varázsol el minket Webber, és összességében is elmondhatjuk, hogy a Love Never Dies dalai új motívumokban gazdagok, feszültséggel, érzésekkel telítettek.

A színészek

Ramin Karimloo és a nemrég még beteg Sierra Boggess fantasztikus teljesítményt nyújtottak az estén. Bár a darab elején a színésznő hangja még kicsit erőtlen volt (feltehetően szombati gyengélkedése miatt), hamarosan szárnyra kelt és elvarázsolta a közönséget, csakúgy, mint Karimloo érzékenyen megformált Fantomja. Külön említést érdemel a Gustave-ot alakító Harry Child, aki biztos hanggal és csaknem hiba nélkül játszott az este.

A látvány

A díszlet és a fények (Bob Crowley munkája) minden képzeletet felülmúltak. A videó-dizájnnal kombinált, szecessziós díszletek gyönyörűen mutattak a színpadon, felidézték Coney Island letűnt világát és új értelmezésben alkották újra a Fantom rejtekhelyét. Míg az első részben lent a mélyben, ezúttal Coney Island közepén, mindenek felett, díszes lakosztályban alkotja a lánglelkű géniusz bizarr találmányait. Számos mutatványt is láthattunk a produkcióban, köztük is a már korábban emlegetett test nélküli lábakat, melyek valójában egy csontváz felsőtestű robotszolga által hordozott asztalhoz tartoznak.  A mechanikus hintó, mely Christine elé érkezik New Yorkba jövetelekor, úgyszintén igen különleges látványelem.
A díszlet hangulata mindenképpen különbözik az első részben látottaktól, de a figyelmes néző jó pár finom utalásra felfigyelhet, úgy mint a szecessziós angyal-motívumok, hiszen a szárnyas angyalszobrok az első részben is nagy szerepet játszottak. Az Operaház Fantomjának néhai díszlettervezője, Maria Björnson vitathatatlan érdemét bizonyítja a darab sikerében, hogy a premier előadást az ő emlékének ajánlják az alkotók.

Siker lesz-e a Love Never Dies?

Még csak az első preview-n vagyunk túl, a produkció még nyilván alakulóban van, változik a márciusi premierig (melyről a VLM is beszámol). Annyi bizonyos: egy merőben új, friss és érzékeny művel állunk szemben, amelynek minden esélye megvan arra, hogy elődje dicső nyomdokaiba lépjen. Webber ezúttal biztosan nem okozott csalódást.