Így készült az Operaház Fantomja - 3. rész
(2010-02-15 )

Első lépcső a siker felé

„Elég jó volt, de korántsem volt nagyszerű.”
(Cameron Mackintosh)

Webber 1985 nyarán a saját sydmontoni birtokán lévő házi színházában színpadra állította a musical első felvonását barátai és a londoni színházi élet prominens személyiségei előtt. Christine szerepét természetesen Sarah Brightman, a Fantomot a londoni Nyomorultak első Valjean-ja, Colm Wilkinson játszotta. Volt azonban egy kis probléma: a Fantomnak még nem volt szólója. Webber a sydmontoni előadás előtt az első felvonás végére betette a Married Man című dalt az ekkoriban szintén készülőfélben lévő Aspects of Love-ból. Az ötlet telitalálatnak bizonyult, a dal Music of the Night címen a musical talán legszebb slágere lett.

Colm Wilkinson: Music of the Night (Sydmonton)

 A sydmontoni workshopon kiderültek az első felvonás gyengéi. A túlzásba vitt humoros jelenetek nem működtek. Hal Prince rendező nem vett részt a bemutatón, de megkapta az előadás hanganyagát. Meglepődve tapasztalta, hogy a közönség végignevette a felvonást. Ő is úgy érezte, hogy sok változtatásra lesz szükség.

„Maria egy őrült géniusz volt.”
(Jonathan Allen asszisztens)

A musical 200 jelmezének és látványos díszleteinek megtervezésére Maria Björnsont kérték fel. Az addig kizárólag operadíszleteket és -jelmezeket tervező Björnson asszisztensével, Jonathan Allennel 1985 májusában Párizsba utazott, hogy az eredeti helyszínen ihletet merítsen a díszlet megálmodásához. A pincétől a padlásig (tetőig) bejárták az épületet, és rengeteg fotót készítettek. Megpróbálták a musical történéseihez a legmegfelelőbb helyszíneket megtalálni az operaházban. A nézőtér, a hatalmas lépcső, a jellegzetes szobrok, a csillár mind-mind helyet kaptak a díszlettervben.

Az impozáns lépcső néhány héttel a premier előtt okozott gondot a kreatív csapatnak. Kiderült, hogy olyan nagy, hogy képtelenség emberekkel megtölteni a Maszkabál-jelenetben. Björnson erre is megtalálta a megoldást: az előadásban a lépcsőn álló bálozók egy része bábu.

A csillár esetében nem csak a színpad és a nézőtér méreteihez passzoló másolat elkészítése volt a cél. Az ambiciózus terveknek megfelelően a csillárnak a nézők feje fölül kellett a színpadra zuhannia minden egyes előadáson. A látványosságot hetekig építették, a biztonsági előírások miatt viszont az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy a darab egyik fő attrakcióját láthatja-e egyáltalán a közönség. Végül megkapták az engedélyt, ám a zenekar tagjai – de elsősorban Michael Reed karmester - eleinte így is aggódtak az első felvonás végén közvetlenül fölöttük elsuhanó hatalmas díszletelem miatt.

Az előadás trailere (2009, London)

Következő rész
Előző rész
1.rész