„Zsebkendőre mindenképpen szükség lesz”

Nyavalyások - új magyar musical

Rövid beszélgetés Halász Glória rendezővel

A Nyavalyások című musical ősbemutatója 2009. április 3-án lesz a Nyugati Teátrumban. A színlap szerint fekete humorral és szenvedéllyel átszőtt darabot az ARTBAL és a Papírhold Produkció friss, minden ízében huszonegyedik századi színpadi műként mutatja be.

Miről szól majd ez az előadás és kik hozzák létre?

Valóban sok humorra és szenvedélyre számíthatnak az előadás nézői, fontosnak tartjuk, hogy a Nyavalyásokkal a fejre és a szívre is hassunk. Utóbbival egyre ritkábban találkozunk a színházakban. Szóval, a zsebkendőre mindenképpen szükség lesz: a sírás és a nevetés esetén is. Az előadás a huszonéves fiatalok, tehát a mi, vagyis az alkotók korosztályának gyötrődéseiről szól: az életbe lépéstől és a felelősségtől való félelemről és a szerelmi zűrökről. Arról, hogy bele vagyunk vetve egy totálisan érzéketlen világba, amiben kezdenünk kell valamit a minden keretet szétfeszítő érzelmeinkkel. A komikus az, hogy a totálisan érzéketlen világot is mi magunk teremtjük meg. Belebukunk a ránk szakadt szabadságba, és passzióból felfaljuk egymást. De nemcsak a fiatalokhoz szólunk, minden korosztály számára szórakoztató lesz az előadás, hiszen a komorabb árnyalatok mellett humoros és látványos. A hét fiatal élete hasonlóan kavarodott, mint egy szappanopera szereplőié: mi ennek egy szeletét visszük színpadra. Ezért a szappanmusical megjelölés. Az ARTBAL lényegében az előadás produkciós hátterét, a Papírhold az alkotói csapatot jelöli: a színészeket, a zeneszerzőt, az írókat, a rendezőt és a tervezőket.

Miért Nyavalyások az előadás címe és mit takar a "zenés kórkép" alcím?

A „zenés kórkép” szójáték, ami a korra és a kórra egyaránt vonatkozik. Az alapul szolgáló darab nyolcvan éve született ugyan, de a mára is találó, a szereplők és a helyzetek tökéletesen elevenek, erre jó bizonyíték, hogy a színészek már a próbafolyamat kezdetén meglepően sok közös pontot találtak önmaguk és a figurák között. Ez pedig ritka és áldásos helyzet. A kór pedig rájuk, vagyis a Nyavalyásokra értendő: ők, a huszonévesek, elképesztő módon „önpusztítanak”, ennek pedig az a tragédiája, hogy valójában nem tesznek mást, mint élik az életüket. Bűnösök és esendők, hiszen a szárnyaikat próbálgatják, és bizony van olyan, aki túlságosan közel merészkedik a Naphoz. Vagyis kiég, mielőtt tényleg felnőne. A mi szereplőink ráadásul orvostanhallgatók: tehát tökéletesen tisztában vannak a maguk „nyavalyáival”, rendhagyó az élethez és a halálhoz való viszonyuk.

Milyen hangulatú dalokra, zenére számíthatunk?

A zenében és a látványban sem szakadunk el teljesen az előző század húszas éveitől, de a zene alapvetően friss és lendületes: rockkal, funkyval és klasszikus musicalhangzással. A Nyavalyások  élőben, zenekari tolmácsolásban szólal majd meg, az 5 zenész szerves részét képezi előadásunknak.