A színházban is nagy volt a felhajtás, már előző nap tisztogattak, fényeztek mindent, hogy csillogjon-villogjon az egész épület a premieren. Volt vörös szőnyeg, kordon, minden, ami kell… Sok-sok díszvendég érkezett, német és nemzetközi médiaszemélyiségek, és természetesen megjelent Roman Polanski is. Mindannyian nagyon fel voltunk dobva, így szerencsére igen jól sikerült az előadás, premierajándékok özönét kaptuk, fotózkodtunk egymással, Polanskival, a vendégekkel… Az előtérben pedig volt két hatalmas lépcső, amit az otthon nemigen ismert cast prezentációhoz használtak, amelynek során füst és tűzijáték keretében bemutatták a szereplőket a vendégeknek. Nekünk, akik megszoktuk egymást pólóban és farmerben, nagy élmény volt egymást öltönyben, a lányokat estélyiben, magas sarkúban látni :-)

Persze a premier után sem állt meg az élet… azt hittem, eltűnik a varázs, de ez nem igaz… Nincs rá idő, hogy eltűnjön, hiszen szinte minden nap van előadás, ami testileg és szellemileg is hatalmas igénybevételt jelent. Nem panaszkodni akarok, de ha nem lennének a masszőreink, akkor nem is tudom, mi történne :-). És persze a napi izgalmak is megmaradnak, hiszen azért mindig van min csiszolni és javítani.

Amiről még szeretnék beszámolni: a múltkor volt alkalmam megnézni a nézőtérről a teljes show-t, és le vagyok nyűgözve :-). Azt hiszem, életem végéig szívesen játszanám ezt a darabot, annyira vérprofi, ötletes, tökéletes! Illetve majdnem az :-). A minap akadt egy kis problémánk a vörös köpennyel, mert a coveremre is ugyanazt akarták adni, amit rám, de később kénytelen voltam megkérni a jelmezkészítőket, hogy ne szedjék szét a kosztümöt, mert úgy sokkal nehezebb vele dolgozni! Az egyik előadáson szinte minduntalan ráléptem, megtéptem :-).Hiába, a tapasztalat nincs ingyen!:)

Persze ezek apróságok, és inkább vicces kis anekdoták, mint problémák. Minden nagyszerű és kitűnően érzem magam! Főleg, miután megkaptunk a rajongók által összeállított könyvecskét – végtelenül aranyos dolognak tartom, és mélyen meghatódtam! Azt hiszem, nem csak a magam nevében beszélek, amikor nagy-nagy köszönetet mondok Nekik/ Nektek! Itt kell még elnézést kérnem azért, hogy nem sikerült még összehoznunk a közös képet a kezünkben a könyvekkel, de ami késik, nem múlik! :-)

Most megyek aludni, hogy kipihent legyek holnapra… egyébként Timin és Tibin talán a legnagyobb a teher most, mert ők most készülnek arra, hogy beállhassanak. Az ember nem is gondolná, mennyi hivatalos szabály és rendelet van arra vonatkozólag, hogy mikor játszhat valaki egy darabban. Az biztos, hogy szerdán már végigmennek teljesen az első felvonáson, és mivel Cornelius is itt van, egész biztosan gyorsan haladnak majd! Szurkoljatok nekik! Hamarosan folyt. köv! :-)