Szegény Nicky is elkapta az influenzát.

Néhány napig senkivel sem tudok találkozni. Elkaptam az influenzát, valószínűleg bent az iskolában :(

Sajnos nem tudtam a hétévégén Magyarországra utazni, mert most hívott Mel Brooks titkárnője, és azt mondta, a főnöke még ma este látni kíván.

Úgy terveztük, hogy február 21-én fejeződik be a blog, de az Avenue Q lakói különböző okoknál fogva nem tudnak az eredetileg tervezett időpontban bemutatkozni a Centrál Színházban.

Lakáskeresés közben olyan környékekre jutok, ahol eddig még sohasem jártam.

Reggel munkába menet észrevettem, hogy Gary kitette a „kiadó lakás” táblát.

Túl vagyok pár csúfos másnaposságba fulladt bulin a volt évfolyamtársakkal.

Milyen kedves ez a Kate! Bár nincsenek túl nagy mellei, nem az én típusom, de legalább kedvel.

Ma az egyik kiskölyök azt mondta a suliban, hogy ha nagy lesz, elvesz feleségül, és tudja, hogy úgyis megvárom. Istenem, amilyen szerencsétlen vagyok, tényleg így lesz. És még 20 év múlva sem találom meg a nagy őt!

Ma majdnem lebuktam, miközben olvasgattam egy musical műsorfüzetet...

Micsoda faragatlan egy népség ez a holland. Nincs este, hogy valaki ne kérdezne rá, hogy hol csináltattam a melleimet!

A professzor azt mondta, remek volt a beszéd helyett rögtönzött énekem, bár mintha két-három éve valaki pont ugyanezt csinálta volna...

Fogadjunk, hogy Rod ma este is színházba megy. Persze össze-vissza kamuzott valamit a havi zárásról meg túlóráról, de hát ki hinne neki?!

Holnapra le kell adnom a diplomaosztóra írt beszédemet. Rossz leírni, de még egy sor sincs meg.

Már megint rémálmom volt! Végig kellett ülnöm egy Oprah showt. Rettenetes.:S Manapság már minden pancser saját műsoridőt kap?! Csak én nem?! Pedig jobb vagyok, mint Letterman, Leno és Stewart együttvéve. Akkor miért nem sikerül befutnom?!

Ma volt az első showm itt Amszterdamban, és mondhatom, soha jobb közönséget!

Ismét egy hölgésekkel teri éjszaka! Nem hiszem el. Bár nem mintha ez renne a regfőbb bajom. Amúgy sem tudok arudni.